Az ég gyönyörű kék, a fű pedig élénk zöld – a Netflix viszont ismét elbűvölte a rajongókat egy sorozat újabb átiratával (VIDEÓ)
A 2013-as második évad négy epizódot kínált a nézőknek, míg a sokak által legjobbnak tartott 2016-os harmadik évad már hat izgalmas részt tartalmazott. Azonban az idő múlásával ez a szám ismét csökkent, ahogy a közvélemény véleménye szerint a sorozat minősége is. Pedig az alkotók kezét igazán nem kötötte semmi, hiszen a Black Mirror lényege, hogy a misztikus és tudományos-fantasztikus elemek révén gyakorlatilag bármit feldolgozhassanak. A történetek ráadásul egymástól függetlenül is megállják a helyüket, összekötő szálak nélkül. A 2023-as hatodik évadot követően április közepére megérkezett a hetedik évad is, de úgy tűnik, hogy a Netflix sorozata már nem ragyog olyan fényesen, mint korábban.
A technológiai zsenik bizony nem panaszkodhatnak, hiszen az olyan antológiák, mint a Love, Death & Robots, valódi csemegét kínálnak számukra. A Black Mirror hetedik évada is ezen a vonalon mozog, hiszen egy élőszereplős sci-fi antológia, amely az angol humor és stílus sajátos fűszerezésével varázsol el minket. A hat epizód, bár látszólag függetlenek, mégis felfedezhetünk bennük rejtett összefonódásokat – legyen szó nevekről, vállalatokról vagy éppen helyszínekről, amelyek apró utalásokként élik a saját életüket a történetekben.
A Netflix legújabb évadában a nézőkre számos izgalmas téma vár, ám az ötletek minősége vegyes képet mutat. Bár akadnak jó pillanatok, összességében nem mondhatjuk, hogy teljesen elégedettek lennénk. Egyes jelenetek mintha egy 2025-ös világsiker helyett inkább egy középszerű, alacsony költségvetésű produkcióra emlékeztetnének a 2000-es évek elejéről. Ráadásul az alkotók látszólag figyelmen kívül hagyták az örökérvényű tanácsokat, és hajlamosak a túlzásokra, ami a történet hitelességét rontja.
A transzhumanizmus izgalmas és sokszínű terület, amely végigkíséri az évad eseményeit. Mi történne, ha a szerelmed elveszítené az életét? Ne aggódj, mert a megoldás egy agyi implantátum, amely megőrzi a személyiségét, és a hálózaton keresztül folyamatosan életben tartja. Csak arra érdemes figyelni, hogy ne kerülj a lefedettségen kívülre. De a valóság határait feszegető ötletek itt nem érnek véget: elképzelheted, hogy a személyiségünk digitálisan újraforgatott filmekbe kerül, vagy akár egy népszerű online játék digitális klónjaként létezik tovább. És ne feledkezzünk meg a másik játékban található tamagoccsi-figurákról sem, akik önálló tudatukkal civilizációt építenek, miközben birodalmuk fejlődését az emberi agresszió sem tudja megfékezni.
Ha valóban nem létezik lélek, és a test csupán egy biológiai gépezet, akkor sok minden lehetséges – így a Black Mirror számos meglepő tudományos koncepciója is, amelyek remélhetőleg elkerülik a korábbi évadokban bemutatott, később valósággá vált ötletek sorsát. Sci-fi szempontjából mindez természetesen elfogadható, még akkor is, ha egyes elemek kicsit mosolyt csalnak az arcunkra. Az írók talán kifejeznek valamilyen ellenérzést az ilyen mértékű technológiai fejlődéssel szemben, de a saját ideológiai kereteink és morális iránytűnk tudatában nehéz egyetérteni a különböző javasolt megoldásokkal. Az pedig már nem is meglepő, hogy a szegény, ártatlan (de valójában zaklatott) fekete lányt a gonosz, elmebeteg fehér nő zaklatja;
De talán nem is ez a legnagyobb probléma, bár kétségtelenül zavaró. Sokkal inkább az, hogy bár akadnak az évadban figyelemre méltóbb jelenetek, az összkép mégis olyan, mintha a 2000-es évek független antológiafilmjeit néznénk. Közepesen érdekes karakterek, hasonlóan átlagos színészi teljesítmények, unalmas fényképezés és rendezés uralja az egészet. Ebből a szempontból csupán az első epizód emelkedik ki, amely a mai szolgáltatók hozzáállását elemzi, és olyan jövőbeli következményekkel foglalkozik, amelyek valóban aggasztóak lehetnek.
