"Azok, akik nem sportolnak, nehezen értik meg, miért indulnak a rokonok maratonra, hiszen sokkal lényegesebb gondok is léteznek."

Az ország egyedülálló, akadálymentes és integratív szemléletű edzőtermében, a budapesti Tátra utca 6. szám alatt találkoztunk Gusztos Péter egy olyan személy, aki sokak figyelmét felkeltette különleges tevékenységeivel és elkötelezettségével. Az ő története tele van inspiráló pillanatokkal és egyedi tapasztalatokkal, amelyek megmutatják, hogy milyen fontos a kitartás és a szenvedély a céljaink elérésében. Péter nemcsak a saját területén kiemelkedő, hanem a közösség fejlesztéséért és a társadalmi felelősségvállalásért is sokat tesz. Az ő munkássága példát mutat mindannyiunk számára, hogy hogyan lehetünk aktív résztvevői a világunk formálásának.rel, a volt SZDSZ-es országgyűlési képviselővel (2002-2010), aki már másfél évtizede a politikai pályafutása helyett a civil szférát választotta. Korábbi párjával, Kovács Patrícia színésznővel közösen hozták létre 2010-ben a Suhanj! Alapítványt, amely a fogyatékkal élők és az épek számára egyaránt közös sportolási lehetőségeket, mozgásos programokat és közösségi élményeket kínál. Tavaly novemberben a Suhanj! Alapítvány elnyerte az Aktív Magyarországért díjat, amelyet az alapítvány vezetője, Révész Máriusz adta át Péternek.

Milyen különös érzés, amikor egy régi politikai ellenfél elismeri az ember munkáját, és állami kitüntetést adományoz? Olyan, mintha a múlt árnyai és a jelen fénylő pillanatai találkoznának, egyfajta meglepetés és elismerés keverékével. A politikai rivalizálás szövevényes hálójában hirtelen egy új, váratlan dimenzió nyílik meg, ahol a versengés helyett a kölcsönös tisztelet és a közös célok kerülnek előtérbe. Ez az élmény nem csupán a személyes teljesítmény, hanem a politikai érettség és a felnőtté válás jele is, amely megmutatja, hogy a különböző nézőpontokból is építhető a jövő.

- Előfordult, hogy Révész Máriusszal gyilkoltuk egymást parlamenti vitákban, de ez egyikünket sem befolyásolja. Tudom, hogy szívügye az Aktív Magyarország program, hogy sportoljunk és éljünk egészségesen. Úgy látom, jó helyekre kerülnek a pénzek, eredmények vannak, mérik is ezeket, és van komoly társadalmi hatása, úgyhogy innen jó érzés díjat kapni. Az elmúlt másfél évtizedben csak a közmédia környékén merült fel, hogy a múltam akadályt jelent, bár azért is vonultam ki a politizálásból, mert tudtam, ahhoz, hogy az alapítvány sikeres legyen, el kell hagynom ezt a pályát. A kezdettől politikamentesek vagyunk, és a legkülönbözőbb gondolkodású emberek vannak tagjaink és önkénteseink között. Ez egy kis sziget, és jó érzés ezt visszaigazolva látni. Az állami díj pedig fontos mérföldkő.

- Szijjártó Péterrel is futottál már együtt.

- Néha futóversenyeken találkozunk. A sport csodálatos módon egyesíti az embereket, és a pályán mindenki csak egy a sok futó közül. Megfigyeltem, hogy a Suhanj! tevékenységét függetlenül a politikai nézeteiktől mindenki elismeri, aki kapcsolatba kerül vele.

- A futás, vagy általában a sport felül tudja emelni az embert az érdekein, az egóján?

- Igen, a fogyatékkal élők ügye pedig minden értelmes és jólelkű emberből pozitív viszonyulást, segítő szándékot vált ki. A 15 év alatt alig volt olyan vállalati támogatónk, akit mi kerestünk volna meg. Általában látnak bennünket, olvasnak rólunk, és bejelentkeznek. Gyakori kapcsolódási pont a családi érintettség, illetve működik a "futómaffia" is. Amikor a cégvezető maga is fut, lát bennünket versenyeken, ezért ismeri, értékeli, mit csinálunk, vagy ahol van futóközösség, és egy belső szavazáson megkérdezik, ki legyen az adott évben a támogatott civil szervezet, akkor mi sokszor eszükbe jutunk.

Futottok néha a Margit-szigeten is?

- Olyannyira, hogy 15 éve minden szombaton 10 órakor találkozunk a Hajós uszoda előtt, ez fontos hagyományunk és sokak számára a belépési pont. Ha megkeres bennünket valaki azzal, hogyan lehet hozzánk csatlakozni, a mai napig azt mondjuk, szombaton 10-kor gyere ki a szigetre futócuccban, a többit ott megbeszéljük. Van egy szerényen Suhanj! Körnek nevezett útvonalunk: a budai oldalon indulunk el az Árpád híd felé, a bringóhintós büfénél bejövünk, és a középső úton vissza. Egyrészt ez rövidebb, mint a szigetkör, lesétálni is egyszerűbb. A kerekesszékek, handbike-ok (kézikerékpár - a szerk.) miatt az aszfalt nekünk jobb, mint a rekortán, és van ebben márkaépítési megfontolás is: ha szembefutunk az emberekkel, több az interakció, jobban látni bennünket. Edzésen, versenyen kötelező a Suhanj!-mez, sokan így jegyeznek meg bennünket, hogy ők azok, akik ott futnak kint a látássérültekkel és a mozgássérült gyerekekkel.

- A látássérültekkel hogyan futtok együtt?

- Összekötve, szalaggal, ami érdekes művelet, mert ha összhang és bizalom van a két ember között, a szalag mintha ott sem lenne. Ahol összeszokott a párost és ügyes a guide-futó, ott nincsen rángatás, legfeljebb vészhelyzetben, de alapvetően a szalag laza, U betű alakú közöttük. Magam kísértem is sokszor és ki is kipróbáltam még 2013-ban, milyen vakon futni egy maratont, ami a mai napig meghatározó élményem.

Hasonlóképpen te is kipróbáltad a kerekesszéket?

Még 2012-ben fogalmazódott meg bennem a vágy, hogy részt vegyek ezen a vakon futott maratonon, ám sajnos két héttel a verseny előtt egy másik futás során lesérültem. Kértem a szervezőket, hogy engedjenek beülni egy handbike-ba, és így tekertem le a távot. Az amatőrök általában 2-3 órát, míg a profik körülbelül 1 órát töltenek a célba érkezéssel. Én viszont 5 órát küzdöttem, és fizikailag teljesen felkészületlenül vágtam neki ennek a kihívásnak. Az élmény pusztítóan nehéz volt, de egyben rendkívül fontos tapasztalatot is adott számomra.

Előfordul, hogy beugrok a terembe, és ott tartom az óráimat?

- Már nem, de a Suhanj! úgy épült fel, hogy sokáig ott voltam mindenhol. Még 2011-ben kitaláltam, hogy a spinning, a zenés teremkerékpáros-edzés mennyire jó lehet látássérülteknek, mert a tandemkerékpárral ellentétben nem kell hozzá kísérő, sem spéci eszköz, és nincs időjáráshoz kötve. Együtt lehet csinálni az épekkel, szól a zene, egy közösségi élmény, és jó buli. Először csak béreltünk egy helyet, vettünk használt eszközöket, közben jött az ötlet, hogy keressünk olyan helyet, ahol edzőtermet is csinálhatunk. Az első három évben mindenki önkéntes volt nálunk, nem volt pénzünk edzőkre sem. A spin­ning­edzé­seket én tartottam, miután elvégeztem egy oktatói tanfolyamot, később látássérült gyerekeknek vittem tovább az órákat. Nagyon szerettem csinálni. Egy salgótarjáni lakótelepen felnőtt self-made man vagyok, politikusként ragasztottam a saját plakátjaimat, és nehezen szoktam meg, hogy kávét főznek nekem. Nem gond dobozokat pakolni szombat reggel 6-kor, amikor kitelepülünk a Budapest maratonra. Fontos, hogy vezetőként jól ismerjem az összes tevékenységünket, és ez egy olyan szervezeti méret, ahol ez még járható.

Végül rátaláltatok egy igazán különleges helyre! Újlipótváros sportos hangulata lenyűgöző, és a Combinóval könnyedén, akadálymentesen megközelíthető, szinte Budapest bármelyik részéből.

Két évnyi keresgélés után végre rátaláltunk erre a helyszínre, amit a XIII. kerületi önkormányzattól bérelünk. Korábban bankfiók üzemelt itt, így az akadálymentesség szempontjából alapvetően megfelelő volt, bár a mi liftünk inkább egy Patyomkin-mozgássérült liftnek felel meg. Folyamatosan azon fáradozunk, hogy sikerüljön megjavítani. Jelenleg már négy hónapja áll, és az alkatrész Németországba érkezésére várunk. Most azon töprengünk, hogyan tudnánk 8-10 millió forintot összegyűjteni egy új lift beszerzésére, mert nagyon kínos, hogy az ország egyetlen akadálymentes edzőtermébe hónapok óta nem tudunk bejutni. Persze, aki akar, az bejuthat, mert segítünk átemelni a lépcsőn, de ez nem az igazi megoldás. Az akadálymentesség és a központi elhelyezkedés kiemelten fontos számunkra, de szeretném megosztani egy gondolatomat Újlipótvárosról, ahol én is hosszú ideig éltem, és mélyen kötődöm ehhez a környékhez.

Mi nem fogyatékkal élőknek akartunk csinálni egy edzőtermet, hanem egy akadálymentes edzőtermet álmodtunk meg, ami integratív.

Az üzleti siker szempontjából elengedhetetlenek a normál piaci áron érkező vendégek, miközben a fogyatékkal élők számára ma is lehetőség van arra, hogy 1000 forint alatti belépőkkel, vagy akár ingyenesen sportoljanak nálunk. Nagy kérdés volt, hogy vajon a többségi társadalom tagjai el fognak-e jönni egy olyan edzőterembe, ahol több fogyatékkal élő ember is jelen van. Ebben a folyamatban különösen fontos szerepet játszott Újlipótváros, amely a tolerancia és befogadás szellemében működik. Jelenleg 100 vendégünkből 20-25 fő fogyatékkal élő, míg a többi vendég épek közé tartozik.

- Hogyan működik az integrált sportolás?

Szervezetünk minden tekintetben az integráció jegyében működik, ahol a különböző fogyatékossági típusok találkoznak és együtt fejlődnek. Itt a kerekesszékesek, autisták, látássérültek és hallássérültek nemcsak az épekkel, hanem egymással is kölcsönhatásban állnak. Érdekes módon sok olyan egészséges vendég is ellátogat hozzánk, akik eddig nem merték belépni egy fitnesztermet, legyen szó idősebb korukról, kevesebb fittségi állapotukról, vagy arról, hogy korábban nem érezték magukat komfortosan a testnevelés órákon. Itt viszont bátran edzhetnek, mert tudják, hogy a fogyatékkal élők elfogadása nemcsak elvárt, hanem természetes része a közösségünknek. A fitneszterem világában gyakran előfordul a "fitneszfasizmus", ahol megmondják, hogyan kell kinézned vagy mit érdemes viselned. Nálunk azonban ez teljesen idegen, hiszen a terem csendes, és a zene sem harsog folyamatosan. Az ép vendégeink büszkék arra, hogy nálunk edzenek, és ezzel hozzájárulnak egy nemes célhoz. Kiemelt figyelmet fordítunk a futásra, tandemkerékpározásra, és van egyedi és csoportos úszásprogramunk is, amelyben látás-, mozgás-, értelmi sérült és autista gyermekek vesznek részt. Az edzőteremben változatos egyéni és csoportos foglalkozások zajlanak, és olyan eszközök állnak rendelkezésre, amelyek kerekesszékből is könnyen használhatók. Csapatunkban tapasztalt szakemberek dolgoznak, akik elkötelezettek a közös fejlődés és támogatás mellett.

A sport az életünk szerves részévé válhat, ha tudatosan építjük be a mindennapjainkba. Fontos, hogy a különböző korosztályok igényeit és érdeklődési körét figyelembe vegyük, amikor őket megszólítjuk. **Gyermekek**: A legfiatalabbakat játékos formában érdemes bevonni a sportba. Színes és szórakoztató edzések, csapatjátékok, vagy akár sportos mesék segíthetnek felkelteni az érdeklődésüket. A szülők példamutatása is kulcsszerepet játszik, hiszen ha a gyerekek látják, hogy a felnőttek aktívan sportolnak, valószínűbb, hogy ők is kedvet kapnak hozzá. **Tinédzserek**: Ebben a korosztályban a közösségi élmények és a baráti kapcsolatok kiemelkedő szerepet játszanak. Érdemes olyan sportágakat ajánlani, amelyek lehetőséget adnak a társas interakcióra, mint például a csapatsportok. A közösségi média platformokon való aktív jelenlét és a fiatalok által népszerű influencer sportolókkal való együttműködés szintén vonzó lehet számukra. **Felnőttek**: A felnőtt korosztály számára a sport lehetőséget nyújt a stressz levezetésére és az egészséges életmód fenntartására. Érdemes hangsúlyozni a sport jótékony hatásait, például a fizikai és mentális egészség javítását. Az edzésekhez való rugalmas hozzáférés, mint például online órák vagy különböző időpontokban elérhető edzések, szintén vonzó lehet. **Idősek**: Az idősebb korosztály számára a mozgás öröme és az aktív életmód hangsúlyozása fontos. Különböző, kímélő sportágak, mint a tai chi, vízi aerobik vagy a sétáló klubok népszerűsítése segíthet abban, hogy ők is aktívan részt vegyenek a sportban. Fontos, hogy a programokat a biztonság és az egészség megőrzése érdekében alakítsuk ki. Összességében a sport hozzáférhetősége, a közösség és a szórakozás hangsúlyozása mind hozzájárulhat ahhoz, hogy a sport valóban az életünk részévé váljon, bármely korosztály számára.

A Suhanj! Kölykök programunk a szívügyünk, mert hisszük, hogy a sport alapja a gyermekkornak. Ha a mozgás beépül a gyerekek mindennapjaiba, az kíséri őket az életük során. Itt a fogyatékkal élő gyerekek olyan felnőtteket látnak, akik hasonló kihívásokkal küzdenek, és sportolnak – ez pedig rendkívül motiváló és inspiráló hatással bír. Hétköznap délelőttönként együttműködünk speciális iskolákkal és civil szervezetekkel, hogy sportfoglalkozásokat és testnevelés órákat tartsunk sérült gyerekeknek, ahol gyógypedagógusok és gyógytestnevelők segítik őket. Vannak olyan gyerekek, akik az iskolájuk után önállóan térnek vissza hozzánk, hogy edzzenek. Emlékszem, amikor még én tartottam az edzéseket, volt egy kislány, aki sosem ült még biciklin. Az első alkalmak során még sírt is, mert félt felülni. Ez szeptemberben történt, de decemberre az enyhén értelmi sérült és látássérült kislány már arra kérte a szüleit, hogy karácsonyra szobakerékpárt kapjon. Ez a fejlődés nemcsak a sport szeretetét tükrözi, hanem a bátorságát és az eltökéltségét is.

A felnőttek megszólítása nem lehetetlen feladat, de mi elsősorban azoknak a fogyatékkal élőknek kívánunk valódi segítséget és támogatást nyújtani, akikben ott bujkál a boogie, és vágyakoznak a mozgásra, a sport élményére.

Tavasszal indítunk egy túraszakosztályt, mert szeretnénk közös programokat szervezni azokkal is, akik futni nem tudnak vagy nem szeretnek, de sétálni, erdőbe járni, kirándulni igen.

- Valójában tehát közösséget építetek, melyben mozgásos programokon kapcsolódhatnak egymással az emberek.

Egy közösen lefutott verseny vagy szigetkör, valamint egy közös túra rendkívül erős kapcsolatépítő élményeket nyújt. Amikor azt firtatjuk, hogy mit kínál a Suhanj! a fogyatékkal élők számára, a sportolási lehetőség csupán egy része a válasznak. Ennek hatása kiterjed az önbecsülésre, az önértékelésre, az egészségügyi állapotra és a szociális kapcsolatokra is. Most egy izgalmas kísérletbe fogtunk. Bevezettük a Suhanj! krediteket: belépéskor két kredit, plusz egy kredit a csoportos órákért. Ezeket a krediteket megvásárolhatják egészségesek és fogyatékkal élők egyaránt, utóbbiak számára a díj fele annyiba kerül. Emellett jutalmazzuk önkénteseinket és tagjainkat is kreditekkel, akik munkájukkal, adománygyűjtéssel támogatják az alapítványt, vagy aktívan részt vesznek közösségi edzéseinken. Akik nem kívánják felhasználni a jutalom krediteket, lehetőségük van átruházni azokat fogyatékkal élőkre, vagy visszaadni a Suhanj! alapba. Ezen keresztül olyanok is csatlakozhatnak a programhoz, akiknek anyagi korlátai vannak. Az elmúlt két évben több mint 300 embernek osztottunk ki összesen több mint 13 ezer kreditet, ami jelentős számú ingyenes edzőtermi belépést jelent.

- Honnan jön a know-how? Csapatként brain­stor­mingoltok, vagy esetleg külföldi mintákat is kipróbáltok?

Külföldi példák előttünk állnak, amelyek inspirálóan hatnak ránk. Ilyen például a fegyelem, amelyet az arculati elemek terén mutatunk, hiszen egységes mezben lépünk pályára, és az élénk ciánkék színünk a tömegfutóversenyeken is könnyen észlelhető. Ugyanakkor számos programunk, beleértve a kreditrendszert is, a saját innovációnk eredménye. Kis csapat vagyunk, és ez arra késztet minket, hogy kreatívan gondolkodjunk, ha valóban meg szeretnénk újulni és meg akarjuk tartani a helyünket.

- Hamarosan elindul az 1%-os kampányidőszak! Felkészültetek már rá?

Jelenleg nincs lehetőségünk részt venni a hirdetési versenyben, de bízunk benne, hogy a Suhanj! közösség erejével sikeresen tudjuk megszólítani a célcsoportunkat. A fejlődésünk szép lassan, de annál biztosabban halad, és most körülbelül 10 millió forintot tudunk az 1%-os felajánlásunkként biztosítani, míg 2023-as éves bevételünk 144 millió forint volt. Bár ez nem a legfőbb bevételi forrásunk, mégis fontos számunkra. Tavasszal izgalmas programmal készülünk: több vidéki nagyvárosban és Budapesten egy különleges kerekesszékes akadálypályát állítunk fel. Ez a pálya valósághűen modellezi a közlekedési kihívásokat: macskaköveket, küszöböket és villamossíneket egyaránt tartalmaz. A járókelők számára lehetőséget biztosítunk, hogy átéljék, milyen is kerekesszékkel közlekedni, ezáltal jobban megérthetik a mozgáskorlátozottak mindennapi nehézségeit.

Bár a fizikai akadályok lebontásában egyre nagyobb előrelépéseket tapasztalunk, a gondolkodásunk terén még mindig sok a tennivaló. Az emberek fejében lévő korlátok gyakran lassabban változnak, mint a környezetünk. Milyen változásokra számítasz a jövőben ebben a tekintetben?

A legnagyobb kihívás mindig is az emberek gondolkodásmódjában rejlik. Ez egy ördögi kör: ha az emberek nem találkoznak fogyatékkal élőkkel, előítéleteik alakulnak ki, és gyakran zavarba is jönnek a helyzetek miatt. Viszont, ha lehetőségük van találkozni, beszélgetni, akkor a falak fokozatosan elkezdenek leomlani. Különösen fontosak azok a programok és létesítmények, amelyek elősegítik az akadálymentesítést, legyen szó közlekedésről vagy középületekről. Szerencsére érzékelhető a változás, és már könnyebb fizikailag is kimozdulni fogyatékkal élőként, de még mindig sok akadály és elutasítás áll fenn. Éppen ezért szervezünk szemléletformáló programokat, részt veszünk vállalati sportnapokon, valamint iskolákban tartunk előadásokat, mind online, mind személyesen. Ezeket a programokat fogyatékkal élők, látássérültek és mozgássérültek vezetik, magyar és angol nyelven egyaránt.

Hol tart most a Suhanj! Alapítvány, és hová vezethet az útja a jövőben? Milyen új lehetőségek várnak rá, és hogyan tudja még inkább támogatni a fogyatékkal élők életét? Érdemes lenne felfedezni a közösségi programok bővítését, új sportágak bevezetését, vagy akár nemzetközi együttműködéseket kialakítani. A cél az, hogy a Suhanj! Alapítvány továbbra is inspiráló és támogató szerepet töltsön be a rászorulók életében, miközben a társadalmi tudatosságot is növeli.

- Mindenképpen ki kell jönnünk a fővárosból, vidéken is megjelenünk hamarosan. Fölöttünk két üvegplafon van. Az egyik a sport. Aki nem sportol, vagy nincs a közelében ilyen ember, az nem érti, miért fontos ez, azt mondja, minek a rokiknak maratonra menni, vannak ennél fontosabb problémák. Ez igaz, de a sport nem lehet luxus: ez egy alapvető dolog a társadalom mentális állapota és a közegészségügy szempontjából is. A másik üvegplafon maga az ügy. Az 1%-os felajánlásokat nézve hazánkban van két domináns téma, az egyik a beteg gyerekek megsegítése, a másik az állatvédelem. Parlamenti képviselőként én kezdeményeztem azt a Btk.-javaslatot, hogy az állatkínzás ne szabálysértés legyen, hanem bűncselekmény.

Minden egyes kutyám mentett állat, így állatvédőként a tapasztalataim alapján mondom ezt: figyelemre méltó, hogy sok emberben könnyebben ébresztenek szimpátiát a nehéz sorsú állatok, mint a fogyatékkal élő emberek. Mintha lenne egyfajta lelki gát, ami megnehezíti az azonosulást velük.

- Talán a saját sebezhetőségünkre, törékenységünkre világítanak rá. Ez olyan tükör, amibe sokan nem szívesen néznek bele.

Teljesen egyetértek. A legtöbb ember, aki elfordítja a tekintetét, gyakran zavarban van, vagy attól tart, hogy ez a helyzet vele vagy a családjával is megtörténhet. 2009 őszén én is szembesültem ezzel a valósággal, és ennek hatására jött létre a Suhanj! Alapítvány. Akkoriban még politikai pályán mozogtam, de már régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy mihez szeretnék kezdeni a választások után, és ez a téma már évek óta foglalkoztatott a gondolataimban és a szívemben. A végső elhatározásom akkor született meg, amikor láttam egy amerikai apát, aki a születéskori agyi oxigénhiány miatt mozgásképtelen, de szellemileg ép gyermekével maratonokat futott, sőt Ironman-versenyeket is teljesített. Ekkor döbbentem rá, hogy amikor 2004 karácsonya környékén megszületett az első lányom, a köldökzsinór a nyakára tekeredett, és újra kellett éleszteni. Nem tudom, hány perc választott el minket ettől a szörnyű helyzettől, de az a felismerés, hogy ez velünk is megtörténhetett volna, olyan volt, mintha áramütést kaptam volna. Emellett, még fiatal koromban, Salgótarjánban két mozgássérült barátom volt, akikkel együtt buliztunk, fesztiválokra jártunk. A hátunkon vittük őket, és együtt éltük meg a pillanatokat. Ezek az élmények tele voltak egy lenyűgöző életerővel és életörömmel, ami mély benyomást tett rám.

Gyakran hallatod a hangodat a mentális egészséggel kapcsolatban, amely még mindig sokak számára tabutéma, de már jóval túlmutat a sport világán, és a civil szférában is egyre nagyobb figyelmet kap.

A közhelyek között fel-fel bukkan az a kérdés, hogy "te mi elől futsz?". Néha elgondolkodom, mi lett volna velem, ha nem kezdek el sportolni, és különösen, ha nem a futás iránti szenvedélyem 9 éves koromban nem indul el. Biztos vagyok benne, hogy a sportágak világa gyerekként segített összetartani, és felnőttként is ez az alap, ami stabilan tart. A mozgás nem csupán a fizikai feszültséget oldja, hanem a stressz kezelésében is óriási szerepet játszik. De ez csak az egyik oldala a dolognak. Mindannyian harcolunk azzal, hogy hogyan ítéljük meg önmagunkat: milyenek a képességeink, mennyire vagyunk kitartóak, ügyesek, vagy éppen jók. A rendszeres sportolás pedig elképesztően megerősíti az önértékelésünket. Erre pedig mindenkinek, függetlenül attól, hogy éppen egészséges vagy fogyatékkal élő, hatalmas szüksége van.

Gusztos Péter egy olyan személy, aki sokak figyelmét felkeltette különleges tevékenységeivel és elkötelezettségével. Az ő története tele van inspiráló pillanatokkal és egyedi tapasztalatokkal, amelyek megmutatják, hogy milyen fontos a kitartás és a szenvedély a céljaink elérésében. Péter nemcsak a saját területén kiemelkedő, hanem a közösség fejlesztéséért és a társadalmi felelősségvállalásért is sokat tesz. Az ő munkássága példát mutat mindannyiunk számára, hogy hogyan lehetünk aktív résztvevői a világunk formálásának.

1976-ban született Pásztón. 14 éves korától aktív segítője, nagykorúságának napjától pedig tagja az SZDSZ-nek. Politikai pályafutása során (1999 és 2010 között) alapítója, majd elnöke az SZDSZ Új Generációjának, tagja a párt országos tanácsának; salgótarjáni, majd Nógrád megyei elnök; a párt országos ügyvivője; két parlamenti cikluson át országgyűlési képviselő, visszavonulása előtt frakcióvezető-helyettes. 2010-ben kilépett az SZDSZ-ből, második feleségével, Kovács Patrícia színésznővel létrehozták a SUHANJ! Alapítványt, azóta civilként folytatja a korábban politikusként elkezdett munkáját az emberi jogok és az esélyegyenlőség terén. Nős, két korábbi házasságából két lánya született. Díjai: Háttér-díj (2005), Radnóti Miklós antirasszista díj (2008).