A talajvíz vészharangot kongat: évtizedek óta folyamatosan csökken országunk vízkészlete.
Láng István előadásában hangsúlyozta, hogy hazánk vízháztartása kritikus állapotba került, és sürgős szükség van egy teljesen új vízstratégia kidolgozására, különösen az Alföld és a dombvidék területein.
Szeptember végén "Erdő és víz - a klímaváltozás árnyékában" címmel tartott konferenciát az Országos Erdészeti Egyesület Közgazdasági Szakosztálya, melyen a vízügyi ágazat szakemberei és szakpolitikai felelősei is képviseltették magukat.
Láng István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője, "A vízgazdálkodás jelene és jövője a klímaváltozás tükrében" címmel tartott egy alapos és részletes szakmai előadást. Az előadásban bemutatott információkat a NAK cikkében összegzik, amely betekintést nyújt a vízgazdálkodás aktuális helyzetébe és a jövőbeli kihívásokra adott válaszokra.
Hazánk vízgazdálkodása a klímaváltozás következtében egyre súlyosabb kihívásokkal néz szembe (1. ábra). Az ország vízmérlegének alakulása az utóbbi években kedvezőtlen irányba mozdult el: a beérkező vízmennyiség évi 98 km³-ra tehető, míg a kiáramlás akár 105 km³-ra is rúghat. Az éves csapadék mennyisége 59 km³, amelyből 51 km³ máris elpárolog vagy transzspirálódik.
A vízmérleg adatai alapján a hazai vízkészlet éves mennyisége csupán 7,1 km³, amelyből a felszíni lefolyás 4,2 km³-t tesz ki, míg a felszín alatti utánpótlódás mindössze 2,9 km³/év. Ha figyelembe vesszük a vízbevezetéseket és a felhasználást, akkor a talajvíz deficit évente 0,6 km³-ra rúg, ami körülbelül 3-5 centiméteres süllyedést eredményez.
1. ábra: A klímaváltozás által érintett területek hazánkban. Az 1-es a leginkább, a 6-os a legkevésbé érintett területetek jelzi (Láng István előadása, 2025) - forrás: NAK
A dombvidéki és alföldi vízgazdálkodás új megközelítést követel meg. A dombvidékeken a legfontosabb cél a klímakockázatok mérséklése és az ökológiai vízkészletek megőrzése, amelyet tározási megoldások révén valósíthatunk meg. E megoldásoknak összhangban kell állniuk a "DNSH" (Do Not Significant Harm) elvével, így az ökológiai fenntarthatóság is prioritást élvez. Az alföldi régiókban pedig arra törekszünk, hogy a folyók és ártereik közötti kapcsolatot erősítsük, mindezt árvíz és aszály nélkül.
A célállapot összetevői a következőképpen alakulnak:
vízhozamok kivezetése; vízpótlások kiterjesztése; ideiglenes elárasztások biztosítása; talajvíz visszapótlása; talajvíz hidraulikai megtámasztása.
A talajvízszint süllyedése számos következményt vonhat maga után, többek között:
Az önálló talajnedvesség-gazdálkodás szükségessége egyre sürgetőbbé válik, ahogy a vizes élőhelyek folyamatosan eltűnnek, és a vízkészletek drámai módon csökkennek. A természeti erőforrások megóvása érdekében elengedhetetlen, hogy új megoldásokkal és fenntartható gyakorlatokkal fokozzuk a talaj vízmegtartó képességét, miközben védjük a megmaradt vizes élőhelyeket is.
A talajnedvesség előrejelzése hazánkban az aszálymonitoring rendszeren keresztül történik, mely a folyamatosan frissülő adatok segítségével különböző fokozatú kategóriákba sorolja az egyes területeket (2. ábra):
2. ábra: Az aszálymonitoring rendszer felülete, egy korábbi, nyár végi időpontban (Láng István előadása, 2025) - forrás: NAK
A felszín alatti víztározók kapacitása az elmúlt három évtized során 7,1 km³-mal csökkent, ami arra figyelmeztet, hogy a talajvízkészletek megőrzése érdekében sürgős intézkedések szükségesek. Az alábbiakban összegyűjtöttük a leglényegesebb beavatkozásokat, amelyek segíthetnek a vízvisszatartás hatékonyabbá tételében:
új vízlépcsők létrehozása; folyómedrek megemelése betöltéssel és azokban fenékküszöbök elhelyezése; folyómedrek átvezetése magasvezetésű medrekbe; szakaszos duzzasztások az árhullámok fokozatos meghosszabbításával; folyómedrek feltöltése saját üledékkel; reofil paraméterű folyószakaszok létrehozása.
A jövő vízgazdálkodásának egyik legfontosabb aspektusa a víz tájban való optimális elhelyezése és visszaállítása. Ezt a célt szolgálja a "Vizet a tájba!" program, amely arra törekszik, hogy elönthető területeket elárasszon, meghosszabbítsa a belvízi elöntéseket, elősegítse a regionális elárasztásokat, valamint támogassa a harmadlagos vízművek működését. A talajvízkészletek regenerálásában jelentős szerepet játszhatnak a MAR-rendszerek (Managed Aquifer Recharge), amelyek a felesleges és többlet vizek felszín alatti tárolását és későbbi hasznosítását célozzák meg.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tóth József és Erzsébet Hidrogeológiai Professzúrájának szakemberei nemrégiben bemutatták legújabb fejlesztésüket, a NaBa-MAR®-t (Nature Based Managed Aquifer Recharge) – egy forradalmi megközelítést, amely a célzott felszín alatti vízpótlást a lokális szintről a tájléptékű alkalmazás irányába terjeszti ki. További részletekért kattintson IDE!
3. ábra - forrás: NAK
A szöveg egyedivé tételéhez kérlek, írd le, milyen témáról vagy információról van szó, és én segítek átfogalmazni vagy kiegészíteni!
Indexkép forrása: pexels.com
