A kampós gyilkos 28 évnyi csend után újra a színen van... Az új "Tudom, mit tettél tavaly nyáron" film nem kíméli a fiatalokat, és megeleveníti a rég elfeledett érzelmeket. | szmo.hu

Ha a mozivásznon láttad valaha az 1997-es klasszikust, készülj fel egy felejthetetlen nosztalgiázásra! Ha viszont még nem is léteztél akkor, most bepillanthatsz abba a világba, amelyhez a szüleid is ragaszkodtak, és felfedezheted, milyenféle horrorfilmek ragadták meg a fantáziájukat.

Az 1997-ben mozikba küldött Tudom, mit tettél tavaly nyáron az egy évvel korábbi Sikoly sikerét próbálta meglovagolni, amely parádésan és iróniagazdagon röffentette be újra a horror műfajának egyik szubzsánerét, a slashert (Halloween-filmek, Péntek 13-filmek, Rémálom az Elm utcában-filmek stb.), sőt azon belül is a tinislashert, amelyekben egy könyörtelen gyilkos a főszereplő tinédzserektől vonja meg egyenként válogatott gyilokmódszerek során a nagybetűs életet.

A cselekmény középpontjában négy fiatal áll: két pár, akik között ott van Jennifer Love Hewitt, Freddie Prinze Jr., Sarah Michelle Gellar és Ryan Phillippe. Egy baljós éjszaka során véletlenül elütnek egy férfit, akiről azt hiszik, hogy életét vesztette. Hogy elkerüljék a következményeket, a testet a tenger mélyére vetik. Az esemény azonban mély nyomot hagy a kapcsolatukban, és egy évvel később egy titokzatos üzenet hozza össze őket újra Southport festői kisvárosában: "Tudom, mit tettél tavaly nyáron!" - áll a rejtélyes papíron, amely mindannyiukhoz eljut. Az üzenet arra ösztönzi őket, hogy közösen nyomozzanak, és kiderítsék, ki ismerheti a múlt sötét titkát, és ki fenyegeti őket. Jim Gillespie rendezése nem hozta el a Sikoly filmek szintjét, de mégis jelentős sikert aratott, hiszen a 17 millió dolláros költségvetéshez képest világszerte 125,5 millió dolláros bevételt könyvelhetett el.

Egy évvel később pedig már mozikban is volt a folytatás, a Még mindig tudom, mit tettél tavaly nyáron, ami viszont sokkal gyengébb lett az elsőnél a minőség és az anyagiak szempontjából is, viszont még így is többszörösen kifizetődőnek bizonyult (24 milliós büdzsé, 84 milliós összbevétel). A franchise ezután még bővült egy a házimozis piacra szánt harmadik résszel (Örökké tudom, mit tettél tavaly nyáron) 2006-ban, illetve 2021-ben egy egy évadot megélt sorozatverzióval (azonos címen), de ezekre nem érdemes szót vesztegetni.

A mostanában divatos egykori horrorszenzációk újragondolásának sorába pedig idén a TMTTNy (rövidítünk, bocsi) is "áldozatául esett", avagy folytatás készült az első két filmhez 28 évvel később... (Hoppá, érdekes szám, de persze a zombis franchise-hoz semmi köze.)

Most is az észak-karolinai Southport varázslatos kisvárosában járunk, ahol a fiatal felnőttek kalandjaik közepette ismét bajba kerülnek – ezúttal azonban nem négyen, hanem öten vannak. A helyzet tragikus fordulatot vesz, amikor a felelőtlenségük miatt, miközben az úttest közepén szórakoznak, egy másik autó kicsúszik az irányítás alól és a mélybe zuhan. A volán mögött egy ember ül, akinek a sorsa bizonytalan. Bár elképzelhető, hogy még életben van, a fiatalok inkább eltűnnek a helyszínről, minthogy szembenézzenek a következményekkel. Teddy (Tyriq Withers), a gazdag családból származó fiú, apja (Billy Campbell) segítségét kéri, aki minden áron igyekszik eltüntetni a nyomokat, hogy fia és barátai ne kerüljenek a hatóságok látókörébe. Az események sötét árnyai egyre inkább rátelepednek a csoport életére, miközben a morális dilemmák és a felelősségvállalás kérdései egyre élesebbé válnak.

A történet középpontjában a lenyűgöző Danica (Madelyn Cline) áll, akinek az élete teljesen megváltozott, mivel vőlegénye, Teddy helyett egy Wyatt nevű fiatalember (Joshua Orpin) lépett a képbe. Wyatt nemcsak hogy nem volt ott a titokzatos balesetnél, de a sötét titkok ismeretéből teljesen kimaradt. A menyasszonyi bulira meghívott barátok között ott van Ava (Chase Sui Wonders, akit az Apple TV+ The Studio című sorozatából ismerhetünk), aki már régóta küzd a saját érzéseivel, Milo (Jonah Hauer-King, az új A kis hableány Eric hercege) pedig mindig is vonzódott hozzá. A társaságot egy különc lány, Stevie (Sarah Pidgeon) is színesíti, aki kissé eltér a megszokott baráti kör stílusától. A bulin azonban minden megváltozik, amikor Danica megkapja azt a rejtélyes üzenetet, ami mindent felforgat: "Tudom, mit tettél tavaly nyáron!" Ahogy a titok lassan felszínre kerül, a barátságok próbára tétetnek, és a múlt árnyai újra megjelennek.

A srácok összefognak, hogy kiderítsék, ki szórakozik velük, s miközben elkezdenek hullani a helyi lakosok, felkeresik az 1997-es hasonló mészárlás két túlélőjét, egyben szerelmespárját, Julie Jamest (Jennifer Love Hewitt) és Ray Bronsont (Freddie Prinze Jr.) is, akik amúgy már egyáltalán nincsenek jóban... Így kerülnek képbe az egykori tinisztárok, akik mára a negyvenes éveik végén járnak, és próbálják becsalogatni az új filmre az X- és Y-generáció tagjait is, akik anno a mozikban izgulták végig az anorákos, kampós gyilkos ámokfutását.

Az új film ügyesen alkalmazta a korszerűsítést, és igyekezett vonzóvá tenni a különböző generációk számára. Nyilvánvalóan a fiatal nézők állnak a középpontban, hiszen Hewitt és Prinze Jr. csak körülbelül 45 perc elteltével bukkannak fel először. Bár nem csupán egy rövid cameóról van szó, a főszereplői státuszukat onnantól sem érik el.

Ám azért annyira nem erőltették meg magukat ötletelés terén a forgatókönyvíró-rendező Jennifer Kaytin Robinson (Egy remek valaki, Bosszúra készen, Nemterhes, Thor: Szerelem és mennydörgés) és szerzőtársa, Sam Lansky. Talán csak egyetlen emlékezetesebb halálnemet kapunk, amúgy a szokásos slashermederben folynak az események: az áldozatok sokáig rohangálnak a gyilkos elől, mire jobb létre szenderülnek, vagy az utolsó pillanatban megmenti őket valami/valaki.

Az kétségtelen, hogy íróink megléptek egy igen merész fordulatot is, ami azonban sokaknál kiveri majd a biztosítékot, és rossz szájízt hagy maga után. Ennél többet azonban nem árulunk el a sztoriról, hátha meglep egyeseket Robinson újragondolása, ami, bár részleteiben kellemes menekülőt jelenthet a kinti nyári hőség elől a hűs mozitermekben, összességében egy felejthető, maximum egyszer nézhető, időnként kínoska, máskor jóleső horrornosztalgia - semmi több.