A képzelet szülötteinek ára A fiktív vállalkozók világában a kreativitás határtalan. Ezek a szellemi alkotások nem csupán üzleti modellek, hanem egyedi történetek, amelyek életre kelnek a gondolatainkban. Az áruk nem csupán pénzben mérhető; a tudás, a ké

A szlovák munkaerőpiac egyik legmakacsabb és legnagyobb kihívást jelentő anomáliája az utóbbi években a fiktív vállalkozói forma, más néven a kényszervállalkozások elterjedése. Ez a jelenség különösen nehezen orvosolható, mivel a jelenlegi politikai vezetés döntései állnak a hátterében. A magas bérköltségek és járulékok következtében a cégek kénytelenek voltak csökkenteni a munkaerő létszámát, majd a leépített dolgozókat vállalkozóként alkalmazni, ezzel egyfajta jogi kiskaput használva ki a munkaerőpiacon.
A számok önmagukért beszélnek: ha valaki 1500 eurós bruttó bérrel dolgozik rendes munkaviszonyban, akkor a nettó jövedelme körülbelül 1150 euróra rúg. Ezzel szemben a munkáltató számára a teljes költség eléri a 2050 eurót. Ugyanez a nettó jövedelem, ha valaki „vállalkozóként” dolgozik, csupán 1500 eurójába kerül a megrendelőnek. Ez a közel 550 eurós havi eltérés nem csupán a pénzügyi egyensúlyt befolyásolja, hanem az állami költségvetésben is komoly hatásokkal bír, és hosszú távon a társadalombiztosítási rendszer fenntarthatóságát is veszélyezteti.
A szlovák számvevőszék legújabb adatai szerint az elmúlt tíz évben a fiktív vállalkozók száma drámai módon emelkedett: 84 ezerről közel 110 ezerre nőtt, és a legfrissebb becslések már 123 ezer körüli számot mutatnak. Ez a szám nem csupán helyi, hanem európai szinten is kiemelkedőnek számít. A jelenlegi kormányzat, különösen a munkaügyi miniszter, már kormányra kerülésekor elkötelezte magát a fiktív vállalkozások elleni küzdelem mellett. Azonban érdemes megjegyezni, hogy eddig ennek a harcnak a hatásai még nem érzékelhetők.
Az Eurostat legfrissebb statisztikái szerint Szlovákiában a magánvállalkozók közel 25%-ának mindössze egy megrendelője van, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag "alkalmazotti" munkát végeznek. Ezzel szemben az Európai Unió más országaiban az egyéni vállalkozók csupán 8%-a található hasonló helyzetben. Ennek a jelenségnek a hátterében egyszerű ösztönzők állnak: a vállalkozói forma adó- és járulékterhei az első évben akár hatszor, később pedig több mint kétszer alacsonyabbak, mint a munkaviszonyban dolgozóknak fizetendő összeg. A 2017-ben bevezetett, 60%-os költségátalány még inkább felgyorsította ezt a trendet, hiszen soha nem volt még ennyire vonzó "alkalmazottként" vállalkozni.
A pénzügyminisztérium számításai szerint azonban a költségvetés évi több mint 177 millió eurót veszít ezen, a tisztességesen foglalkoztató cégek pedig kénytelenek megküzdeni a 30-35 százalékos költségelőnyben lévő versenytársakkal. A fiktív vállalkozók rövidtávon magasabb nettót vihetnek haza, de elveszítik a betegszabadság, a balesetbiztosítás, a fizetett szabadság és a stabil nyugdíj előnyét. Ma kevesebbet fizetnek be, de holnap a nyugdíjrendszerben alacsony ellátás, akár a minimális nyugdíj alatti szint vár rájuk. Ez a "most megéri" logika valójában a saját jövőjük eladása. Más kérdés, hogy mennyire tudatosítják ezt, amikor az országban folyamatosan változik a nyugdíjpolitika, s az egyéni vállalkozók inkább csak abban bízhatnak, amit maguk megkeresnek.
A munkaügyi minisztérium új tervei között kiemelt helyet kap a függő munka fogalmának pontosítása, a feketefoglalkoztatás szankcióinak szigorítása, valamint célzott ellenőrzések elindítása a legnagyobb kockázatot jelentő szektorokban, mint az informatika, építőipar, logisztika, és a marketing- illetve projektalapú szolgáltatások. A pénzügyi hatóságok külön figyelmet fordítanak azokra a vállalkozásokra, ahol a "személyi ráfordítások és szolgáltatásvásárlás" aránya jelentősen eltér az átlagostól. A kormány becslése szerint ezek a lépések rövid távon 40 millió eurós többletbevételt eredményezhetnek, míg a hosszú távú előnyök ennél sokkal jelentősebbek lehetnek. Az idő fogja igazolni, hogy a hatóságok milyen hatékonyan tudják feltárni a visszaéléseket, hiszen a jövő évi szociális járulékemelés újabb ösztönzést adhat az egyéni vállalkozóknak, hogy alternatív megoldásokat keressenek.
A megoldásnak ezért rendszerszintűnek kellene lennie. Először is szűkíteni kellene az adó- és járulékkülönbséget: a tisztességes foglalkoztatás nem lehet automatikusan drágább. A konszolidációs csomaggal az egyéni vállalkozók mellett az alkalmazottak és a cégek is rosszabbul járnak. Érdemes lenne bevezetni egy köztes jogállást - olyat, amit más országokban "függő vállalkozóként" ismernek -, amely bizonyos vállalkozói rugalmasság mellett alapvető szociális védelmet biztosít és tisztább adózási kereteket teremt. Harmadszor, az ellenőrzést adatalapon, a legkockázatosabb ágazatokra összpontosítva kellene megszervezni. Végül pedig szükség lenne átmeneti időre és ösztönzőkre: a cégeknek és a munkavállalóknak világos, egyszerű és digitálisan intézhető folyamatok kellenek, nem bürokratikus útvesztő.
Az állam rövidtávon néhány tízmillió euró többletbevételre számíthat, középtávon viszont a rendezett adófizetés nagyságrendekkel nagyobb bevételt jelentene. A tisztességes cégek végre megszabadulhatnak a tisztességtelen árversenytől, a dolgozók pedig visszakapják a betegszabadság, a balesetbiztosítás és a nyugdíjjogosultság biztonságát. Lesznek természetesen vesztesek is: a fiktív vállalkozók nettó jövedelme rövid távon csökkenhet és a cégek költsége nőhet. De ez az ára annak, hogy a "szabad vállalkozás" címkéje mögül kikerüljön a kényszer és a kiszolgáltatottság.
A kormány látszólag jó irányba lépett, más kérdés, hogy milyen szándékkal, mert a nem rövidtávú bevételszerzéshez átfogóbb gondolkodás kell. Az is egyértelmű, a siker nem a büntetéseken, hanem az ösztönzőkön múlik. Ha a kabinet képes csökkenteni az adó- és járulékkülönbséget, bevezetni egy köztes foglalkoztatási kategóriát, és digitális, célzott ellenőrzésekkel megtisztítani a legfertőzöttebb szektorokat, akkor nem csupán 40 millió eurót, hanem egy tisztább, versenyképesebb és emberibb munkaerőpiacot nyerhetünk. Ez pedig hosszú távon mindannyiunk érdeke - munkáltatóé, munkavállalóé és állampolgáré egyaránt.
Megjelent a MAGYAR7 39. számában.