A fekete lőpor titokzatos világától a tűzgyújtó mozsarak lenyűgöző táncéig.

A 7. vagy 9. század környékén Kínában élt Li Tian-t tartják a tűzijáték úttörőjének. Az alkimista bambuszcsövekbe töltött fekete lőport, hogy elűzze a gonosz szellemeket. Ez a különleges technika a reneszánsz időszakban érkezett meg Európába, ahol szertartásos funkciója mellett egyre inkább a vizuális élmény és művészi megjelenítés került a középpontba.

Ám ezt nem jegyezte fel az utókor számára Hans Seybolt, Mátyás udvari krónikása. A következő adat 1686-os, amikor Budavár visszafoglalásának ünnepét koronázta e látványosság.

A 17. századtól már a gazdagabb polgárok is rendeztek égi parádét. A múlt század elején Emmerling Adolf alapította az első magyar tűzijátékgyárat Pesterzsébeten. Később államosították, és Balatonfűzfőre költöztették.

Szent László király 1083. augusztus 20-án emelte oltárra István király maradványait a székesfehérvári bazilikában, ezzel megindítva az István-kultusz virágzását, amely azóta közel kilencszázötven éve formálja vallási és kulturális örökségünket. Az 1092-es szabolcsi zsinat hivatalosan is elrendelte az augusztus 20-i megemlékezést, így ez a nap egyházi jelentőséggel bírt, és évszázadokon keresztül a keresztény Magyarország egyik legfontosabb eseményévé nőtte ki magát.

Mária Terézia abban az évben döntést hozott arról, hogy augusztus 20-a Magyarországon az apostoli királyság védőszentjének ünnepévé váljon, és ezzel a liturgikus naptárba is visszakerüljön. E lépés mögött a római pápa támogatása állt. Ezzel az intézkedéssel új, világi jelentéssel is gazdagították az István-napot, amely az államalapítás és Szent István örökségének emlékét idézi fel.

Az országgyűlés 1938-ban, Szent István halálának kilencszázadik évfordulója tiszteletére, Székesfehérvárott tartott ünnepi ülést. Ezen a jeles eseményen a két ház külön határozatot hozott, amelyben kifejezték a nemzet mély háláját és tiszteletét az államalapító uralkodó előtt. Szent István király dicső emlékét törvénybe foglalták, ezzel hivatalosan is megerősítve augusztus 20-át mint a nemzeti ünnep napját.

A proletárdiktatúra 1949-ben augusztus 20-át választotta az új alkotmány életbe lépésének dátumául. Ekkor a munkaszüneti nap megmaradt, de az egyházi vonatkozásait eltüntették, és a napot a "Magyar Népköztársaság Alkotmányának ünnepévé" nyilvánították. 1991-ben azonban a parlament hivatalosan is visszaállította augusztus 20-a nemzeti és vallási jelentőségét, így ez a nap ismét Szent Istvánról, az államalapításról és a magyar kulturális örökségről szól.

Az első augusztus 20-i tűzijátékra 1829-ben került sor, amelyet hat évvel később a Városligetben egy újabb hasonló esemény követett. Az 1848/49-es szabadságharc leverését követően hosszú időre megszakadt a tűzijátékok hagyománya. 1860-ban azonban újra felmerült a lehetőség egy különleges látványosság megszervezésére: rakétákkal akarták megidézni Szigetvár ostromának emlékét. A terv azonban biztonsági aggályok miatt meghiúsult, ami nagy csalódottságot keltett a tömegben, sőt, a résztvevők dühükben rátámadtak a rendezvény lebonyolítóira.

Magyarország hadba lépése 1941-ben drámai fordulatot hozott, hiszen ezzel egy időben váratlanul felrobbantak a pirotechnikai anyagok, így a tervezett ünnepség elmaradt. A háború és a szovjet megszállás következtében egészen 1948-ig nem került sor a tűzijátékokra, amikor is újraélesztették a régi hagyományt. Ezt követően 1954 április 4-ét nyilvánították a "felszabadulás ünnepévé", amely a tűzijátékok napjává vált. Az 1956-os forradalom és szabadságharc után azonban egy évtizedre elmaradtak a látványos megemlékezések. Az 1966-os évtizedet követően csupán egyszer, 2020-ban, a koronavírus-járvány miatt maradt el a tűzijáték, jelezve, hogy a hagyományoknak is vannak nehéz időszakai.

A tűzijátékok világa 1992-ig a kormány irányítása alatt állt, de augusztus 20-án, ebben az évben, Gyulán megnyílt a lehetőség az első magántulajdonú rendezvényre. Ezt követően a látványos tűzijátékok nemcsak állami ünnepségeken, hanem magán- és vállalati eseményeken is népszerűvé váltak, gazdagítva ezzel a különböző alkalmakat. A sikeres debütálás óta a tűzijátékok a szórakozás elengedhetetlen részévé váltak.

A két világháború közötti időszakban a Gellért-hegy csúcsáról indították a rakétákat, amelyek színes fényükkel ragyogták be az égboltot. 1937-ben egy ötvenméteres bengáli fénnyel megvilágított kereszt vált a látogatók ámulatának középpontjává, míg 1938-ban villanyégőkből kirakott, Trianon előtti és utáni Magyarország térképe hívta fel magára a figyelmet, szimbolizálva a nemzet múltját és jövőjét.

Az idei Szent István-napra olyan lélegzetelállító "tűz- és fényjátékot" terveznek, amely minden eddiginél grandiózusabb élményt ígér. Több mint öt kilométernyi területen, közel ötvenezer pirotechnikai effekt fogja beragyogni az éjszakát, ötszáz különböző indítási pontról. A repertoárban szerepelnek tűzmozsarak, római gyertyák, kométák, görögtűz, bombetták, szikraszökőkutak, lángeffektek, villanók és durranók, amelyek mindegyike hozzájárul a varázslatos látványhoz. A Duna vizén kilenc uszályból felállított kilövőhelyszínről hatvanöt ponton indulnak az alsó látványelemek, a Margit, a Szabadság és az Erzsébet híd pedig kulcsszerepet játszanak majd a pirotechnikai show megvalósításában. Készüljünk fel egy felejthetetlen éjszakára!

A kísérőzenét Elek Norbert komponálta, a felhangzó történet, amelyet Ugron Zsolna írt, egy öreg pásztor meséjén keresztül mutatja be Szent István király korát és az Árpád-házi királyok idejét. A látványtervet Seres Anikó, a montréali tűzijáték-világverseny díjazottja készítette, a művészeti koncepciót Iványi Árpád és Réti Barnabás dolgozta ki.