A cigaretta- és csokoládéautomaták sem úszták meg az 1971-es font decimalizáció hatásait, és így ők is a változások áldozataivá váltak.

A sokkhatás kulcsszereplője az is volt, hogy a szigetországiak eddig mesterien eligibilitálták magukat a 12-es számrendszer világában. Fehér Klára, a cikk szerzője, egy csipetnyi iróniával szőtte tovább gondolatait:

"Mert évezredeken keresztül olyan letisztult volt az angol pénzrendszer: egy font húsz shillingből állt, minden shilling tizenkét pennyt rejtett magában, így egy font összesen kétszáznegyven pennyt jelentett. Ezen kívül ott volt a guineai is, amely valójában csak egy elméleti fogalom volt..."

Ember volt a talpán, aki a tízes számrendszer alapján működő kontinentális Európából a Csatornán túlra utazván kiigazodott a szigetország több száz éve használatban lévő, furcsa pénzrendszerén.

A kontinentális honpolgárok számára a helyzet tovább bonyolódtak, hiszen a guinea, amely egykor aranypénzként funkcionált, 1820 óta hivatalosan már nem volt forgalomban. Ennek ellenére a felső tízezer által látogatott elit helyszíneken - például a fényűző éttermekben vagy a puccos londoni butikokban - a guinea mint létező pénzegység továbbra is jelen volt, és az árakat e pénznemben tüntették fel.

Egy guinea egyébként 1 fontot és 1 shillinget, ha úgy tetszik 21 shillinget ért. Ezen kívül léteztek olyan pénzérmék, mint a farthing, amelyből 48 ért egy schillinget, és forgalomban volt a fél koronás pénzérme is, amely 1/8 fontot ért.

A hatalmas pénzügyi zűrzavarban a külföldiek gyorsan elvesztették a fonalat. A brit politikai elit és a pénzügyi szakemberek is felfigyeltek erre a jelenségre, és igyekeztek átalakítani az Egyesült Királyság pénzügyi struktúráját. A reformfolyamat azonban nem csupán a turisták igényei miatt vette kezdetét.

Az európai integráció folyamata az 1960-as években gyors ütemet vett, és ennek egyik fontos állomása volt, amikor Nagy-Britannia 1973-ban hivatalosan is csatlakozott az Európai Gazdasági Közösséghez. Ez a lépés jelentős reformokat követelt meg az ország pénzrendszerében, amely a közösség követelményeihez való alkalmazkodást tette szükségessé.

A folyamat már a 19. század közepén vette kezdetét: 1853-ban, 1857-ben és 1918-ban királyi bizottságok foglalkoztak a decimális számrendszer bevezetésének lehetőségeivel, ám ezek az erőfeszítések nem hoztak igazán eredményt. Nem meglepő, hiszen az országban a 12-es számrendszeren alapuló pénzügyi struktúrák hosszú, több mint ezer éves hagyományokra építkeztek.

A tízes számrendszer alkalmazása egyre sürgetőbbé vált, ezért 1966-ban az Egyesült Királyságban megalakították a Decimal Currency Boardot, azaz a tízes pénzrendszer előkészítésével foglalkozó bizottságot, hogy elősegítse a szükséges átalakulásokat.

A szakértők a bevezetés előtt két lehetséges alternatívát mérlegeltek. A többség a font értékének megőrzése mellett döntött, és azt javasolta, hogy a korábbi 20 schilling és 240 penny helyett a jövőben 1 font 100 pennyt képviseljen. Ez a megoldás a schilling egységének eltűnésével járt.

A másik javaslat, amely a régi rendszerhez közel állt, azt javasolta, hogy az alapegység a fél font legyen, amit 100 részre osztanak fel. Ezen a módon a schilling is megmaradt volna (a fél font 10 schillinget képviselt volna). Végül azonban a bizottság tagjai az első javaslat mellett döntöttek, mivel nem kívánták, hogy az alapvető egységként kezelt font értéke megváltozzon. Ez ugyanis a font, mint tartalékvaluta devalválódásához vezetett volna.

1971 elején, hat héttel az új rendszer bevezetése előtt, amelyet a brit lakosság a decimális rendszer kezdőbetűjéről D-napként emlegetett, a brit posta már teljes sebességgel készülődött.

A postások feladata nem volt csekély, hiszen 22 millió tájékoztató füzetet kellett eljuttatniuk az ország minden zugába. Ezek a kiadványok segítették a brit polgárokat a tízes számrendszer titkainak megértésében. Eközben a nyomdák is gőzerővel dolgoztak, hiszen a bankok számára hatalmas mennyiségű decimális csekket és bankutalványt kellett előállítaniuk. Az egész országos rendszer működése tehát egy hatalmas gépezethez hasonlított, ahol minden fogaskerék kulcsszerepet játszott a folyamatban.

Ez csupán a jéghegy csúcsa: Nagy-Britanniában az irodai gépek millióit kellett lecserélni, akárcsak a számológépeket és a különböző ipari berendezéseket. Az új érmék bevezetése miatt a cigaretta- és csokoládéautomaták átalakítása is szükségessé vált, hiszen Angliában több mint egymillió ilyen automata működött az utcákon. Emellett a pénztárgépek és utcai telefonok frissítése is elkerülhetetlenné vált. A szakértők akkori árfolyamon a pénzrendszer átalakításának költségét 180 millió fontra becsülték.

Az átállás időszakában átmenetileg mindkét típusú váltópénz érvényben maradt, ami jelentős zűrzavart idézett elő. Az üzletek másfél évig még a 12-es számrendszer szerint is működhettek. Az új pénzügyi rendszer bevezetése nemcsak Nagy-Britanniát érintette, hanem az Ír Köztársaságban is megvalósult. A britek körében azonban nem volt egyetértés a változás kapcsán, hiszen a korabeli közvéleménykutatások azt mutatták, hogy a lakosság körülbelül fele ellenállt az átállásnak.