A boomerek vagy a Z generáció a környezettudatosabb?

Míg a boomerek meghódítják a természetet, az X generációsok gyepet locsolgatnak, a Z-sek városi kertészkednek, addig egy Y már csak virtuális farmokat gondoz. Egy alfa pedig már egy tanösvényen sem tud végigsétálni.

Guld Ádám médiakutató az elmúlt bő évtizedben annak szentelte munkáját, hogy feltérképezze a különböző generációk médiához fűződő viszonyát: mi érdekli őket, hogyan kommunikálnak, és miként látják a körülöttük lévő világot. A Magyar Kertörökség Alapítvány generációváltásról szóló konferenciáján ezeket a kérdéseket egy egészen sajátos nézőpontból vizsgálta: Vajon a boomerek vagy a Z generáció tagjai tekinthetők "zöldebbnek"? Hogyan viszonyulnak az egyes nemzedékek a növényekhez és állatokhoz? Foglalkoztatja-e őket a klímaváltozás, illetve az a sokszor eufemisztikusan emlegetett valami, amit természetnek hívunk?

Guld már az elején határozottan kijelenti: a generációs elmélet nem varázsgömb, hanem egyfajta társadalmi keret, amely nem azt hivatott megmondani, kik vagyunk, hanem általános tendenciákat keres. Olyan, mint egy szociológiai nagyító, amely lehetővé teszi, hogy észrevegyük, mi jellemzi a csoportot, de ettől még nem szükséges, hogy minden egyes megállapításunk tükrözze a saját életutunkat. Egy X generációs egyén bólogathat, hogy "ez pontosan rólam szól", de ugyanúgy el is fújhatja az egészet, mondván, "ez egyáltalán nem illik rám".

Mi határozza meg, hogy valaki egy generáció része legyen? Nem csupán a születési év számít, hanem azok a közös tapasztalatok, amelyeket életünk első tizenkét évében szerzünk. Az a környezet, amely körülvesz minket, mély nyomot hagy bennünk, és formálja világnézetünket, értékrendünket, sőt még a kommunikációs stílusunkat is. Ezek az élmények együtt alkotják meg azt a szövetet, amely összekapcsol minket, és meghatározza, hogyan beszélgetünk és viszonyulunk másokhoz az élet későbbi szakaszaiban.

Melyek azok a generációk, amelyek jelenleg formálják a társadalmat? A társadalomtudomány hat kortárs nemzedéket azonosít, közülük négy aktívan részt vesz a világ működésében: a baby boomerek, valamint az X, Y és Z generációk. Ők nem csupán dolgoznak, hanem gondolkodnak, alkotnak, és hozzájárulnak a kultúra fejlődéséhez, miközben különböző társadalmi rendszereket működtetnek. De vajon milyen kapcsolatban állnak a természettel?

Guld mégis a legidősebbekre összpontosít: ők az építő generáció, akik már a nyolcvanas éveikben járnak, és a II. világháború idején látták meg a napvilágot. Gyakran emlegetik őket csendes generációnak, de ez nem a véleménykifejezés hiányát tükrözi, hanem inkább azt, hogy számukra a túlélés volt a legfontosabb. Ők azok, akiknek nem volt idejük a klímaszorongásra, hiszen boldogok voltak, ha egy kis kenyérhez jutottak a boltban.

Következőként a boomer generáció lép színre (60-79 évesek), akik már a szocializmus korai időszakában látták meg a napvilágot. Számukra a háborús viszontagságok nem voltak a legfőbb kihívás, hanem inkább a szocreál világának szürke realitása. A politikai rendszer stabilitása viszonylag előre kiszámítható életutakat teremtett, ám hogy ezek mennyire voltak zöldek vagy fenntarthatóak, az már egy másik téma. Ők a legérettebb és legaktívabb generáció a társadalomban. Ha nekik lenne lehetőségük egy szlogen megalkotására, valószínűleg így szólna: "Életünk célja a munka." Számukra a munka nem csupán a megélhetés forrása, hanem az önazonosság, a célok megvalósítása és egy belső iránytű is. Amikor egy boomer bemutatkozik, szinte biztos, hogy a foglalkozásával kezdi a beszélgetést.

Egy analóg korszakban nőttek fel, ahol a nyomtatott sajtó volt a mindennapi információforrás, a rádió pedig a zene és hírek fő csatornája, hasonlóan a mai Spotifyhoz. A televízió a fiatalság izgalmas felfedezése volt, amely új világokat nyitott meg előttük. Bár az internet világába is bekapcsolódtak, ez az átmenet nem volt mentes a nehézségektől. Gyerekkorukban az erdők, patakok, mezők és falvak jelentették az otthont, sokan vidéken kezdték életüket, majd a városok forgatagába költöztek. A természethez fűződő viszonyuk kettős: egyrészt gyermekkori emlékek táplálják, másrészt pedig egy olyan terület, amelyet meg kell hódítaniuk. A kertészkedés számukra nem csupán szórakozás, hanem nosztalgia is: ha valaki lelkesen ápolja a muskátlijait, valószínűleg egy boomer generációs képviselő.

Az X generáció (45-59 évesek) már a képernyők mellett nőtt fel: ez az első médianemzedék, akiknek gyerekkorát átszőtte a televízió, a videomagnó és a reklámok. Náluk jelent meg először, hogy a természet nemcsak az erdőben, hanem a képernyőn keresztül is elérhető a National Geographicnak vagy éppen a Spektrumnak köszönhetően.

Az ő filozófiájuk egy fokkal lazább, mint a korábbi generációké: "Dolgozunk, hogy élhessünk." A munka továbbra is lényeges számukra, de már nem hajlandók a testi-lelki egészségük rovására áldozni. Emellett egyfajta hidat alkotnak a múlt és a jövő között: egyik kezükben a bakelitlemezek nosztalgikus varázsát, míg a másikban az okostelefonok modern világát tartják. Ezzel a kettősséggel egyszerre élnek a digitális és analóg világban. Sokan közülük a munka világában kényszerültek arra, hogy elsajátítsák a digitális eszközök használatát, ami többé-kevésbé sikerrel járt.

A városi élethez való viszonyuk egyre inkább modern és trendi, eltérően az előző generációk szemléletétől, akik talán hagyományosabb módon közelítették meg a természetet.

Az X generáció sajátos jellemzője, hogy a kényelem iránti vágyuk dominál. Amikor egy megoldás egyszerűbbnek tűnik, hajlamosak azt választani, még akkor is, ha nem feltétlenül környezetbarát. Számukra a praktikum gyakran fontosabb, mint az ökológiai lábnyom kérdése.

Az Y generáció, akik 30 és 44 év között mozognak, már a digitális világban élnek, de nem nevezhetők igazi bennszülötteknek; inkább a technológiai forradalom első lelkes felfedezői és használói. Mottójuk talán a "változatosság, függetlenség, kreativitás" lenne – és persze elengedhetetlen a stabil és gyors wifi kapcsolat. E generáció tagjai gyerekkorukban még a klasszikus tévémesék világában nőttek fel, de amikor elérkezett a tinédzserkor, már a legújabb digitális kütyük varázsát fedezték fel. Az innováció iránti szenvedélyük hajtja őket: ha valami újdonság jelenik meg, ők az elsők, akik lecsapnak rá, tele kíváncsisággal és vágyakozással az új élmények iránt.

Viszont cserébe alaposan eltávolodtak a természettől, a városi életmód teljesen beszippantotta őket, bár a helyzet nem ennyire egységes. Két táborra oszlottak: az egyik csoport maradt a betonrengetegben, míg a másik elkezdett visszatekinteni a természetre, ahol a biokert, a városi zöldségágyás és a környezettudatosság váltak az új vezérfonalaik. Sokan kutatják a lehetőségeket, de sokszor tanácstalanok abban, hogyan is költözhetnének vidékre, vagy miből élhetnének ott. Azért már érzik, hogy valami hiányzik az életükből.

A Z generációsok (15-29 évesek) viszont már igazi digitális őslakosok: 1995 után születve nekik az online világ olyan alap, mint a levegő, hiszen nem emlékeznek azokra az időkre, amikor ezek nem léteztek. Ez pedig formálja a világképüket, a viselkedésüket és a kommunikációjukat is. Hétvégén 10-12 órán át nézik a képernyőt, hétköznap 6-7-et, és ez a szám az iskolásokra is igaz. A szabadidő náluk szinte egyet jelent a digitális médiával, mottójuk pedig a "gyorsan és hatékonyan" lehetne.

Egy frappáns vicc világít rá a Z generációsok őszi észlelésére: hogyan jönnek rá, hogy beköszöntött az ősz? Nos, először is, amikor az üzletek polcain feltűnik a legújabb iPhone-modell. De természetesen nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a közösségi médiában kezdenek elárasztani minket a pumpkin spice latte receptek is!

A klimatizált, kényelmes szobákban ülve sokan nem is veszik észre, hogy a föld elkezd kiszáradni, hogy egy erdő lángokban áll, vagy hogy a beporzók eltűnnek a föld színéről. Ha mégis felmerül bennük a gondolat, általában abban bíznak, hogy a mesterséges intelligencia valamilyen módon megoldja ezeket a környezeti válságokat.

Sokan talán el sem gondolkodnak rajta, honnan származik az étel, amit fogyasztanak: a tej a kartondobozban várakozik, a paradicsom pedig légmentesen zárva érkezik a bolt polcaira. Az ipari mezőgazdasággal kapcsolatban azonban sokan kifejezik ellenérzéseiket, különösen a tudatosabb vegetáriánus és vegán közösségek. Ezzel szemben léteznek olyan kisebb csoportok is, akik lelkesen mélyednek el a permakultúra és az önellátás világában, aktívan részt vállalva a helyi közösségek életében – nem csupán egy-egy közösségi média poszt kedvéért, hanem a kemény munka és a valódi elkötelezettség jegyében.

Az viszont kevésbé ismert a generáció számára, hogy a mezőgazdaság már rég nem egyenlő a kapálással. High-tech gépek, drónok, szenzorok és precíziós termelés: ma már egy mezőgazdász lehet adatvezérelt technológiai szakember is. Ezeket az új típusú mezőgazdasági lehetőségeket még nemigen ismerik a fiatalok, pedig lehet, hogy néhány TikTok-videónyi tájékoztatás csodát tenne.

És most jön a csavar: amikor kutatásokban azt vizsgálták, hogy mi foglalkoztatja leginkább a Z generációt, évekig egyértelmű volt a válasz: a klímaválság. Ebből sokan azt a következtetést vonták le, hogy majd ők oldják meg helyettünk a bolygó problémáit. Aztán a világ közbeszólt: jött a Covid, a háború, az infláció, a lakhatási válság, a hitelpiaci kilengések, ezek között vergődve pedig hirtelen a klíma már nem fért fel az első helyre a prioritási listán.

Az őket követő alfa-generáció (0-14 évesek) viszont már nemcsak digitálisak, hanem egyenesen érintőképernyőre születtek. 2010 után jöttek a világra, amikor már minden második babakocsi mellé járt egy tablet vagy okostelefon is. A kutatások szerint sok gyerek már két-három évesen okoseszközzel a kezében ismerkedik a világgal, ez pedig már Z és az alfa között is új törésvonalat húz.

Mi a helyzet a természettel? Guld egy igazán szívszorító történetet osztott meg ezzel kapcsolatban. Egy mecseki erdei iskola vezetői arról számoltak be, hogy a 10-14 éves gyerekek fizikailag képtelenek végigmenni még egy rövid tanösvényen is, csupán botladozva haladnak előre.

Ha mindez nem lenne elég, a hírek szerint 2025. január 1-jén megszületett az első béta-generációs baba. Jelenleg ez inkább tűnik sci-fi fantáziának, mintsem szociológiai ténynek, hiszen a generációk az idő múlásával válnak igazán érzékelhetővé, amikor már látható, hogyan formálják a világot. A feltételezések szerint ők lehetnek az első mesterséges intelligenciával felnövő generáció, akik már AI által alkotott tartalmak és karakterek között nőnek fel. De erről a jövőről most még csak spekulálhatunk.

Íme, egy egyedi átfogalmazás a megadott szövegről: Jelenlegi helyzetünket tehát így foglalhatjuk össze: A legidősebb generáció, amely a csendes, építő értékek képviselője, talán nem ismeri az ökolábnyom fogalmát, de tudja, hogyan kell gondozni a földet, metszeni a fákat és harmóniában élni a természettel. A baby boomerek továbbra is a munkájukból merítik identitásukat, míg az X generáció a kertészkedés és a lelki egyensúly révén keres stabilitást. Az egyikük még küzdött a természettel, míg a másik már a közösségi médiában formálja azt, hogy illeszkedjen az esztétikai elvárásokhoz. Az viszont közös bennük, hogy mindkettő tisztában van a kert valóságával – akár szó szerint. Az Y generáció már inkább a természetet szolgáltatásként éli meg: wellnessként, menedékként, vagy pedig egy szép fotó háttérjeként, de a vágy, hogy valódi kapcsolatot létesítsenek vele, még mindig ott van. A Z generáció számára viszont a természet gyakran már csupán egy téma, nem pedig egy tapasztalat: TikTok-on klímaszorongva beszélnek róla, miközben egyre kevesebb közvetlen élményük van az erdőről, mint valóságról. Az alfa-gyerekek szüleinek pedig elengedhetetlen feladatuk, hogy olyan gyerekeket neveljenek, akik ne csak a monitoron látják a homokozót.

Az előadás végén egy szelíd, de annál jelentősebb üzenet csendült fel: az együttműködés elengedhetetlen. A generációs különbségek nem csupán mulatságos vagy zavaró aspektusok, hanem lehetőségek a jövő építésére, ha hajlandóak vagyunk nyitott füllel és szívvel hallgatni egymásra. A fiatalok tanítása mellett fontos, hogy az idősebb generációkra is figyeljünk. A lényeg nem az, hogy ki a "legzöldebb", hanem az, hogy miként tudunk közösen építkezni egymás tudásából, tapasztalataiból és perspektíváiból, mielőtt végleg kimerül a közös kertünk életereje.