Az első ismert történet, mely már 4400 éve készült, egy ravasz rókáról szól, aki ügyességével és furfangjával bűvöli el a hallgatóságot. E különleges mesében a róka nem csupán állat, hanem egy igazi antagonistává válik, akinek trükkjei és cselvetései révé

Egyszer régen, a viharok urának, Iskurnak sorsa sötét fordulatot vett, amikor az alvilág mélyére zárták, és ott fogva tartották. Enlil, a hatalmas isten, aki Iskur apja volt, kétségbeesetten kereste a módját, hogy kiszabadítsa fiát. Összehívta a többi istent, hogy egyesítsék erejüket, de a tanácskozás során senki sem merte vállalni a kockázatos küldetést. A váratlan pillanatban azonban egyedül egy kicsiny, ravasz róka lépett elő, és bátran felajánlotta segítségét.

Amíg Iskur fogságba esett, a vizek tele voltak halakkal, a barna és fehér tehenek békésen legelésztek a zöldellő réteken. De miután az isten eltűnt, a bőség nyoma is elenyészett; a gazdagság eltűnt, és a gyerekek sorsa tragikusan megpecsételődött, hiszen az alvilág sötétjébe hurcolták őket.

A róka be is jutott az alvilágba, de amikor ott étellel és itallal kínálták, de ő csak ravaszul úgy tett, mintha evett-ivott volna: a kenyeret a táskájába, a vizet a vizestömlőjébe rejtette.

És a mesének itt vége is szakad: az Ni 12501 jelzésű táblatöredéken csak ennyi található, de Jana Matuszak sumerológus szerint ez több szempontból is jelentős. Először is azért, mert annak ellenére, hogy a töredéket annak ellenére csak most sikerült alaposabban megvizsgálni, hogy már a 19. században feltárták, másodszor pedig azért, mert a töredékből egy sumeroknál szokatlan történet rajzolódik ki.

Bár a mítosz befejezése hiányzik, Matuszak véleménye szerint joggal feltételezhetjük, hogy a probléma valamilyen formában megoldódik, és a történet átível a valóságra, magyarázatot adva az adott állapot hátterére. A töredékek szerint Iskur távolléte pusztulást von maga után, hiszen az egyik sor arra utal, hogy bár gyermekek születnek, hamarosan éhen vagy szomjan halnak. Ez alapján nem valószínű, hogy ez a helyzet tartósan fennmaradt volna. Matuszak azt is megemlíti, hogy a történet akár egy valós eseményt is tükrözhet, például egy súlyos aszályt, de elképzelhető, hogy inkább az esős és a száraz időszakok váltakozását ábrázolja.

A Nippurból származó töredék egyedülálló régészeti lelet, mely valószínűleg Kr. e. 2400 környékén készült. Ebben az időszakban a sumér városállamok önazonosságát elsődlegesen az őket oltalmazó istenek határozták meg, Nippur esetében Enlil, a legfőbb isten személyében. Az ősi szövegben Enlil összehívja a többi istent, hogy közösen találjanak megoldást Iskur, a viharisten problémájára, aki Enlil fia. Érdekes, hogy ez az egyedüli ismert forrás, ahol Iskur középpontba kerül, hiszen általában más területeken, ahol gyakrabban hullott az eső, nagyobb tisztelet övezte őt. Nippurban, bár volt szentélye, nem játszott olyan jelentős szerepet, mint más városokban.

Ez az esemény a ravasz róka első ismert feltűnése, ami új színt visz a sumer mitológia világába. Bár a sumerok időnként szerepeltették az állatokat a meséikben, ezek ritkán voltak pozitív hősök; inkább az emberi jellem furcsaságainak tükreként funkcionáltak. A fennmaradt töredékekből nem világos, hogy a róka végül diadalmaskodik-e, és vajon valamilyen titkos szándékkal lépett-e be az alvilágba. Az azonban kétségtelen, hogy ez az eset az első példája annak a motívumnak, amelyben a hatalmas istenek tanácstalanok, és egy váratlan hős, akár egy ravasz róka, szabadítja meg őket a szorult helyzetükből.